Az írást 1945-ből Márai Sándor naplójából idézzük:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" cimkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, - értsd a de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.

 Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."

Márai akkor írta ezeket, amikor az oroszok megszállásától rettegett a magyar úri középosztály. Nyílván kiírtásról beszélni akkor is, és ma is badarság, és az írás dühe is ma már alaptalan, de mégiscsak sok igazság van a fentiekben.

A nép leve ráadásul úgy látja, hogy a kádárista elvtársak, a maszopos rendszerváltók és holdudvaruk is legszívesebben tudás nélkül érvényesül, és maximálisan igény tart arra, hogy kivételezést élvezzen az élet minden vonatkozásában. Magyarán az akkori nagy kommunisták, később szocializmusépítők, majd aztán "szocdem szellemiségű" rendszerváltók nem megváltoztatták az úri középosztály ingyenélő magatartását, hanem a könnyebb ellenállás felé haladva, maguk is elsajátították ennek minden csinját-bínját.

A nagy kérdés az, hogy a most hatalomra került jobbooldali "egynemzet úri középosztály" vajon új értékrenddel bír?

Amikor Gyurcsány pajtás bejelentette, hogy konvergencia program - haj, emlékszik még arra valaki! -, akkor a nép leve már azt az igét hirdettem, hogy a maradék államháztartási vagyonból, ami ott lötybölődik az országkassza fenekén, mindenkinek alanyi jogon egy teljes év ingyenes pszichológusi ellátást kellene biztosítani. Akkor legalább mindenki egy kicsit tisztába került volna magával, és azzal, hogy valójában mennyire reménytelenül csak magáért felel. Miután mindenki végigülte volna a saját - ahogy az úgymond konzervatívéknál szokás mondani - esztendőnyi Popper-kurzusát, akkor talán érdemes lett volna belevágni abba a bizonyos konvergencia programba, még akkor is, ha gyakorlatilag teljesen gallyra vágta volna ez a pszichoaction az országkasszát. Merthogy utána a teher és annak viselése azért mégiscsak belátható dolog lett volna, mármint a terápián alanyi jogon áteső embereknek.

Akkor például születhettek volna ilyen kijelentések, hogy aszongya, basszus hiszen én nem is vagyok konzervatív értékrendű, mert minden hétvégén segg részegre iszom magam.