Már régóta készülődik a Nép Leve, hogy beleböffentsen az oktatásról szóló vitába, de most így a téli szünet utolsó napján, Újév második komor-ködös hajnalán meg is teszi. Az apropót Ceglédi Zoltán dörgedelmes írása adja, amelyet Baja Feri (nem Ferenc, Feri) és a körötte csoportosuló agybirodalom ma gyorsan ki is posztolta a Facebookon. A cikk lényege abban áll, hogy mindenért a Fidesz felelős, különösen az oktatásügyben, mert 2017. január 1-től a teljes oktatásügyet átveszi az állam.

Szögezzük le mindjárt: a Nép Leve nem a levegőbe beszél, nem a bal, jobb, libsi, közép tudós műhelyek mélyén olvas nagyon-nagyon fontos tanulmányokat, nem a sarki közértessel cseverészve tudja meg, mit érez és gondol a nép, hanem a Nép Leve magában a népben él. Most éppen egy kisváros általános iskolájában, és onnan figyeli az okosok írásait, nyilatkozatait, miközben kollégáival vállvetve átlagban naponta ötször lép be az oroszlán barlangjába, azaz odaáll az osztály elé, hogy tanítson.

Na most így nyugodtan kijelenthetjük: az oktatásügyben valóban nagy szar van, de nem az állami finanszírozás hiánya miatt, nem a központosított, gyatra tantervek miatt, de a minősíthetetlen tankönyvek sem tehetnek erről az állapotról, és jelentem, a tanárok sem. De akkor kik? Az ürgebőrbe varrt békaemberek?

Forrás: index.hu

A jó tanár nagy valószínűséggel nem foglalkozik úgy nagyon mélyen a kurzusokkal

Nyissuk fel mindenki szemét: lehet libsi, avagy balos-komcsi NAT-ot írni, jobber nemzeti kerettantervet, egykutya. Akik legyártják a dokumentumokat, azok itt is ott is felmarkolják a szakértői fizetéseket, a propagandisták propagandálják és így tovább. A jó tanárokat ezzel azonban nem igazán lehet sarokba szorítani, a rossz tanárok pedig sem a NAT-tól, sem a kerettantervtől nem lettek és nem is lesznek jobbak. Mert a tanár az órán még mindig azt tanít, amit akar, az időt úgy osztja be, ahogy akarja. Amelyik tanár ezt nem érti és nem ismeri fel, nagy valószínűséggel az a rossz tanár. Nem emberileg, hanem úgy szakmailag. Mert a tanárságban ez is ilyen furcsa: a szakmaiság és az emberség nem elválasztható. Merthogy az emberség is a szakma része. Ha egy tanár szakmailag nulla, emberként még lehet remek, és így is jó hatással lesz a gyerekekre, míg egy emberileg nagyon jó, de szakmailag nulla esztergályos soha a büdös életbe nem fog selejtesnél jobb végterméket készíteni.

Mi az, ami a tanárt megfogja és hazavágja?

Adjunk rövid bepillantás a backstage-be. A jó tanár felkészül az órára, érdekességeket gyűjt, kiteszi a lelkét, az órai ismereteket az előző órák tudására és házi feladataira építi. Óra 55-kor ellenőrzi, a you tube bejátszók pontosan be vannak-e állítva, a ppt nem akad meg, 59-kor hóna alá csapja a naplót és megindul az osztályba, amit fentebb oroszlánbarlangként említettem. És nem a szagra céloztam ezzel, mert az egy gyors szellőztetéssel megoldható. Hanem belép az önfegyelmet, a türelmet, a kitartást és a késleltetést egyáltalán nem ismerő gyerekek közé.

Már az óra eleji jelentés is kínkeserves, mert egy 18-25 fős, évek óta együtt tanuló?, dolgozó? gyereksereglet (valamiért osztálynak nevezzük őket a mai napig) képtelen 10 másodpercig csöndben végighallgatni a hetesek három mondatát. Aztán elhangzik a bűvös tanári kérés: ellenőrizzük a házi feladatot! Egy kisvárosi, jónak mondott általános iskolában 50-80%-ban nincs meg a házi, és az elmúlt óra leckéje sem maradt meg. És innentől borul minden. Hiába volt a you tube link, hiába a ppt, nincs mire továbbépíteni. Mondom, nem a rossz, unalmas tanárról beszélünk. Ezt a tanárt kedvelik, színesen tanítja a tananyagot, a gyerekek várják az óráikat. Szerencsére sok ilyen kollégát ismerek.

Hogyan tanulunk akkor?

Az iskolában a diák az órán megismerkedik az új tudással, nem megtanulja, megismerkedik!!!, lényegét tekintve megérti. Óra végén leckét kap, általános iskolában még viselhetőt és nem is ordenáré nehezet. Aztán hazamegy, kicsit pihen és megtanulja a következő napi adagot, megírja a leckét, szülei mindezt ellenőrzik, majd elküldik a gyereket érdeklődésének megfelelő különórára, sportra ki tudja, még mire.

Ugye már kezdjük sejteni, hogy hol a hiba.

A szipus cigánygyereket és rózsadombi kokós gyereket ugyanaz a cipő szorítja

A Nép Leve tanított már pénzzel kitömött 12. kerületi magániskolában, végtelenül liberális helyi tanterv alapján, tanított már 8. kerületi, halmozottan hátrányos helyzetű közösségben is, és most pedig vidéki kisváros általános iskolájában. Érdekes módon mindegyik típusú iskolában azok a gyerekek teljesítenek jól, akik otthon is tanulnak, akik mögött ott állnak a szüleik. Érdekes módon az elhanyagolt, estig magára hagyott gyerek mindenütt kallódik kortól és szociális helyzettől függetlenül. A ma iskolában ülő gyerekek többsége magát neveli, nincs felnőtt építő-segítő kontroll alatt, nem foglalkoznak velük otthon, hanem csak etetik és felöltöztetik őket és ezt hívják szerető gondoskodásnak. A mai gyerekek többsége nem tanulnak otthon párbeszédkultúrát, mert nincs otthon senki, akik beszélgetnének egymással, akik mintát adhatnának. A mai gyerekek nem tanulnak toleranciát, mert a toleranciát senki sem tartja értéknek csak a sikert. Magyarországon pedig a sikeres és a toleráns szavak ellentétes értelműek.

A gyerekek szinte kivétel nélkül nem tudnak késlelteni, ami azt jelenti, hogy nem tudják megvárni, hogy valaminek eljöjjön az ideje. Például amire nagyon vágyom, azt Húsvétra, karácsonyra vagy a születésnapomra kapjam meg, nem, mindent azonnal és feltétel nélkül. Ismerős az eset? Gyerekek bevásárlóközpontokban isszák az üdítőt, anyuka pedig bemutatja pénztárban az üres üveget. Tényleg nem bírja ki a gyerek, hogy csak a fizetés után, az autóban igyon? Tényleg, ha nem kapja meg azonnal az üdítőt ott a hiper-szupermarketban, akkor kiszáradás veszélye miatt infúzióra kellene kötni a kisdedet? Vagy más: az önállóságra nevelés nem azt jelenti, hogy egyedül hagyom a gyereket, hanem megtanítom arra, ami már az ő dolga kell, hogy legyen. Példa: harmadikos gyereknek a szülei akasztják fel a kabátot a fogasra az iskolában. Tanító néni jelzi, nem kellene ám ezt…Válasz: mérges szülői tekintet. Tényleg egy 9-10 éves gyerek nem tudja ezt a bonyolult feladatot egyedül megcsinálni? És ez csak a felszín.

Magyar Bálint, Hiller István, Balogh Zoltán ti nem számítotok

A kedves ellenzék és a kormányzat boldogan egymásra borulhat, mert klassz munkát végeztek. Ugyanis lehet ostorozni a mostani kormányzatot, lehet mutogatni és közben azt üvöltözni, hogy a kormányzat ne mutogasson visszafele, de az általános iskolák alsó tagozatában már azok a gyerekek járnak, akiknek a szülei a rendszerváltás utáni időben jártak többet iskolába, akik gyerekként azt tapasztalták, hogy a szüleik nincsenek otthon, így ez lett a szülői minta is, és ez az, ami az iskolába járó generációra igazán rányomja a bélyegét. Éppen ezért a PISA felmérés sem az oktatás színvonalát mutatja, hanem a családok teljes hiányát, amely óvná és védené a gyereket, felkészítené a felelősségteljes életre, és megmutatná nekik, hogy befektetett munkának van eredménye, ha nem is azonnal, de idővel biztosan.

Ha tényleg változást akarunk, akkor…

Szóval, kedves okosak, tudósok, szakértők, propagandisták, ha tényleg változást akartok, akkor arról beszéljetek, hogy általános iskolában minden szülő napi egy órát, és ennyi elég ám! – napi egy órát foglalkozzon a gyerek tanulmányaival, érdeklődési körével. Ha mindez megtörténne, akkor szép lassan születnének a közös eredmények, akkor fontos lenne az, hogy ki, mit tett le az asztalra és azért mit érdemel. Akkor újra osztályok lennének, szülőkkel, felnőtt-gyerek közösségek épülnének valódi értékek mentén, amelyben az ügyes kezű, magas manuális intelligenciával rendelkező srác és lány épp úgy megtalálná a helyét, mint az okos, szemüveges, tesiből bénácska fiú. Ha így lenne, akkor a szülők látnák, hogy a tanárok jót akarnak, és partnerként tekintenének rájuk. A tanárok pedig másra sem várnak, vegyék már észre, hogy ők jót akarnak és nem hatalmat, meg kormányzati pozíciókat.

És tény az is, hogy ez komoly veszélyt jelent. Mert ha a családok közösségi értékek mentén épülő életbe kezdenének, akkor szép lassan kiderülne, hogy lényegét tekintve mind a jelenlegi kormányzat, mind a jelenlegi ellenzék csak nehezíti a mindennapokat, és hát ekképpen nem igazán van rájuk szükség. 

Miközben a legújabb trendeknek megfelelve, az angol Sean Ford elkészítette a foci EB csapatainak minimalista posztereit, amúgy szépek lettek, mi pedig megint megszívtuk. Ugyanis a nemzeti színeink sorrendjét elrontották, mint az alább is megfigyelhető. Nem is értem, hogy miért hallgat Szijjártó Péter külügyminiszter. Hol van a kiállás, a tökös megmondó gyerek?

Szerintem gyűjtsünk aláírást, hogy induljon plakátháború: Üzenjük BrüsszelPárizsLondonak, mi magyarok más színűek vagyunk! 

Same in english!

Tegnap délután a Nép Leve úgy gondolta, lesz egy nyugis programja: a XV. Győri Könyvfesztiválon meghallgatja Pál Ferenc katolikus pap Magánytól az összetartozásig című könyvének bemutatóját. Ez már csak azért is jó ötletnek tűnt, mert Pál Feri atya mindenütt és minden környezetben olyan élet- és emberszeretet képes sugározni, amit butaság kihagyni. Ráadásul mindezt ingyen, ami itt ebben az országban nem utolsó szempont.

Míg a Nép Leve a kapunyitásra várt, megnézte, ki is lesz a moderátor. Ez ugyanis nagyon nem mindegy. Egyrészről Pál Feri atya előadásaival simán megtölt 2-3000 fős nézőtereket, másrészről nehéz feladat azt megoldani, hogy az izgága atyát úgy kérdezzék, hogy ő ne akarja hatalmas gesztusokkal bemutatni, eljátszani mondandóját. Ehhez pedig jól felkészült moderátornak kell lenni. Éppen ezért a Nép Leve úgy gondolta, a szervezők a témához valamicskét értő, de legalábbis a nagyszámú közönség elvárásait profi módon kiszolgáló embert választanak.

Kik jöhettek volna szóba?

A győri kulturális közegből mindenek előtt Villányi László, költő, a Győri Műhely folyóirat főszerkesztője, aki nem egy beszélgetést abszolvált már sikeresen. Gáti Oszkár sem lett volna rossz választás, 20 éve Győrben él, rutinosnál is rutinosabb színész, egy Pál Feri karakternek simán a partnere.

De lehetett volna, ne adj’ Isten, egy katolikus pap. Győrben azért akad ilyen. Érdekes lett volna meghallgatni Sárai-Szabó Kelemen atya és Pál Feri kettősét. Aztán a Kisalföld újságírói között is találni nem egy olyat, aki nagyon ideillett volna. Például Sudár Ágnes karcos kérdezői stílusa kifejezetten izgalmassá tette volna a beszélgetést.

De persze nem ez történt.

A szervezők – véli a Nép Leve – már hetekkel korábban összedughatták a fejüket, de nem jutottak semmire, aztán egyikük kulturáltan magas homlokára csapott, és felkiáltott:

- Legyen a Robi!

- A Balázs?

- Az, az a Robi Balázs! Az ehhez nagyon ért! – és ez az ötlet a szervezők mindegyikének nagyon megtetszett.

Who the fuck is Robi? Vagy Balázs?

Robi Balázs teljes neve Simon Róbert Balázs. Feltehetően az egyetlen ember Magyarországon, aki egyszerre mindkét utónevét használja. Szóval ő utána nyugodtan lehet Robit is meg Balázst is kiabálni az utcán vagy a parlament folyosóján, mindkettőre visszafordul, bár valószínűleg nem ezért lett ő az est moderátora.

Ennél sokkal nagyobb érdeme, hogy kétszer is volt a Fidesz színeiben Győrben alpolgármester, jelenleg pedig Győr egyik országgyűlési képviselője. De S. Róbert Balázs azonban nemcsak politikus, hanem érző ember is. Szabadhegyi Találkozások címmel Győr-Szabadhegyen évek óta kulturális esteket szervez és vezet, ahová népszerű (Pl.: Borbás Marcsi, Jókai Anna stb.) embereket hív meg, és mint a teknősbéka a napon, sütkérezik a hírességek dicsfényében.

Mindezek után most már mindenkinek világos lehet, hogy Simon Róbert Balázs fideszes országgyűlési képviselőnél nincs alkalmasabb ember Győrben egy könyvbemutató moderáláshoz.

De nem azt válaszolja, amit szeretnék...

A 700 fős nézőtér zsúfolásig telt, az ajtókban tömött sorokban álltak az emberek. És jött az első kérdés. A Nép Leve nem akarja megmondani, hogy Pál Feri mit érezhetett, mert honnan is tudná, de az biztos, a közönség horkant egyet.

- A római katolikus papok eléggé konzervatív társulat. – kezdte Robi Balázs, - mit szólnak ahhoz, amit te papként teszel?

- Eddig még nem szóltak semmit. – így Pál Feri. - Hagynak, és ez nekem pont elég.

És ekkor Simon Róbert Balázs nyelt egyet, nagy a csönd. Mert ugye az nem igazán ismert a fidesz berkeiben, hogy valaki nemcsak egyféleképpen lehet konzervatív, hanem azt megélheti máshogy is, sőt ezt hagyják neki. Ezt a témakört S. Róbert Balázs éppen ezért hamar le is zárta. És következtek az unalmas kérdések sora.

Pál Feri hamar kibújt a felrajzolt leosztásból: egy kedves fideszes politikus kérdezgeti őt. Nagyon udvariasan és humorosan mindig engedélyt kért, hadd szóljon a közönséghez közvetlenebb módon, és ott hagyta hátul az ásványvíz és a virág között bambán vigyorgó S. Róbert Balázst.

A fideszes politikust zavarja a siker és a pénz hajszolása

Azt est folyamán az is kderült, Simon Róbert Balázst zavarja a siker és a kapzsiság, meg is kérdezte, mi erre a gyógyír. Pál Feri arra hívta fel a figyelmet, nem az valódi a siker, ami annak tűnik. A siker másoknak okoz örömet, a rajongás pedig magunknak. Az emberek viszont ezt a kettőt könnyen összekeverik.

Simon Róbert Balázs meg is mutatta, hogyan kell ezt mesterien összekeverni. Előzményként annyit kell tudni, hogy Pál Feri atya válogatott atléta volt, de felszentelése óta, azaz 20 éve semmi köze a versenysporthoz. A kormánypárt viszont minden módszert ki akar használni, hogy rátelepüljön az atyára, és kihasználja annak népszerűségét. Éppen ezért 2015. május 15-én a MOB, amelynek elnöke Borkai Zsolt, Győr polgármestere, Fair play életműdíjjal tűntette ki Pál Ferencet. S. Róbert Balázs természetesen gondolkodás nélkül meg is kérdezte, milyen érzés volt megkapni a díjat. Pál Feri őszintén elmondta, fogalma sincs, miért kapta, hiszen 20 éve nem sportol, nincs is a sport közelében. Az elegánsan kitérő köszönő beszédet videóüzenetben küldte el anno.

A beszélgetés fináléjában S. Róbert Balázs azután érdeklődött, mit üzen a pap karácsonyra. Pál Feri atya szerint sötétségben él az az ember, aki csak magát látja, aki nem lát túl az orra hegyén. A karácsony pedig arra teremt alkalmat, hogy a felgyulladó gyertyák fényében a saját sötétségünkben észre vegyünk másokat is, velük is foglalkozzunk.

És ekkor feldörrent a taps. Nem kicsi, nagy. Komoly vastaps. Akkora, hogy elnyomta a mikrofonba valamit makogó S.Róbert Balázst. A közönség nem törődött vele, tapsolt tovább, de S. Róbert Balázs sem ma kezdte, csak mondta, mondta, és a közönség végül megkegyelmezett neki, és a tapsolás varázsütésre megszűnt. A Nép Leve ekkor azt hitte, hogy jó moderátorként felkonferálja következő műsort, de nem:

- Ne feledjék, a Szabadhegyi Találkozások következő vendége Miklósa Erika! Jöjjenek minél többen!– lihegte bele az éterbe a országgyűlési képviselő.

És ez lett az est zárómondata, de szerencsére nem a hangulata. Pál Feri atya karizmája ugyanis messze felülmúlja, holmi pártemberkék sunyi kis manipulációt. Ugyanis egy igazi pap az Istennek számol el, míg egy igazi fideszes Orbán Viktornak. A kettőt pedig nem kellene összekeverni.

Azt már megszoktuk, hogy az MTI (Magyar Távirati Iroda) a kormánynak ott nyal be, ahol tud, de hogy pr feladadtokat is ellásson, az már kicsit furcsa.

Leírjuk ide a kevésbé járatosak kedvéért, hogy mit kellene csinálnia egy nemzeti hírközlési irodának:

1. Az MTI sok-sok független újságíróval mindenütt ott van az országban - elvileg-, ahol történik valami, többek közt végigül kormányzati és ellenzéki sajtótájékoztatókat és az így születő híreket, fotókat, infografikákat feltölti az oldalára. 

2. Az online médiumok, a print lapok, a tévék, rádiók stb. előfizetnek (ebből él a cég) az MTI híreire azért, hogy információkat vegyenek át az MTI-től. Mert miét kellene mindenhová újságírót küldenie egy szerkesztőségnek, ha ezt a feldatot az MTI ellátja.

3. Szabály: ha bemelyik médium átvesz anyagot az MTI-től, azt fel kell tüntetnie a cikkeiben.

Ehhez képest mi történt tegnap.

A print screent készítettünk az MTI oldaláról:

Akkor most vizsgáljuk meg egy kicsit ezt alaposabban!

Az MTI hétfő hajnalban 3:34-kor ad ki egy közleményt, amit a Magyar Idők lapból vett át, abból a Magyar Időkből, amely még elvileg nyomdában van, hiszen feltehetően hajnalban nyomják ezt a lapot is. De az MTI olyan szemfüles, hogy ott áll a nyomdagép mellet, átfutja a lapot, és észerveszti, hogy na, mi erről nem is tudtunk, pedig nemzeti és fontos. (És a hír egyébként tényleg az.) Gyorsan átveszi a hírt, és becsületesen feltünteti a hivatkozási forrrást. Ugye érezzük, hogy mekkora álszentség van ebben!

Jogosan felmerül pár kérdés:

Hogy lehet az, hogy erről a hírről, ami egyébként nagyon fontos, az MTI nem értresült? Nem hívta meg az MTI-t  az FM a sajtótájékoztatójára, vagy az MTI nem vette észre a sok-sok e-mail között az FM sajtóközleményét?

De lehet, hogy helyesebb úgy kérdezni, hogy lehet az, hogy nem úgy közölték a hírt: Orbán Viktor felolvasta a Magyar Idők nyomdafirss példányából az MTI tudósítójának, hogy....?

Vagy ez már annak a jele és üzenete, hogy az MTI is egyenesen a Magyar Időkből fog tájékozódni a jövőben, hiszen Orbán Viktor is onnan, és szép lassan fizikailag is megszűnik a távirati iroda, magába emészti a 21. század abszurditása, a Magyar Idők.

Ha valaki nem tudta volna elolvasni a print screenről a cikket, ideszerkesztjük változatlan formában, minden módosítás nélkül.

Gazdaság-földművelés-lapszemle 
Magyar Idők - Mintegy 60 milliárd forintot fordíthat az ország az ökológiai gazdálkodás támogatására

    Budapest, 2015. szeptember 7., hétfő (MTI) - Minden eddiginél többet, a korábbi keret csaknem háromszorosát, mintegy 60 milliárd forintot fordíthat Magyarország az ökológiai gazdálkodás támogatására - írta a Magyar Idők hétfői számában. 

    A lap a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkárságának tájékoztatására hivatkozva azt írta, a gazdák jóval egyszerűbb feltételek mellett tudják igénybe venni a támogatást: a jövőben elegendő lesz az uniós ökológiai rendelet követelményeit betartaniuk. A támogatási összegek minden művelési ág esetében nőttek, a kertészetek egy hektárra jutó támogatása pedig akár másfélszeresére is emelkedhet.
    Mezei Dávid agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkár a lappal közölte: a most induló költségvetési időszakban sokkal élesebben kettéválik az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) és az ökológiai gazdálkodás támogatása, és míg az AKG célja környezetkímélő gazdálkodási formák támogatása, az ökológiai gazdálkodás célja ennél jóval több, és így a vállalt kötelezettségek is jóval szigorúbbak. 
    A biogazdák nem válogathatnak az előírások között, az uniós ökorendeletek valamennyi előírását be kell tartaniuk, hiszen a cél az, hogy Európában mindenütt azonos körülmények között termelt, különleges minőségű, ellenőrzött biotermék kerüljön a fogyasztó asztalára - közölte a helyettes államtitkár. 
    Az újság emlékeztetett rá: mindkét program 2016. január 1-jével indul, de a pályázati feltételeket már ebben a hónapban nyilvánosságra hozzák, így lesz idő a felkészülésre is.

bGK \ bzt

MTI 2015. szeptember 7., hétfő 3:34

Felizgultan érkezett a Nép Leve az I. Győri Böllérnapokra. A verőfényes délutánon a győri Aranypart teljes pompájában ragyogott, azaz minden adott volt a malacvisításhoz, a vércsorgáshoz, a kolbásztöltéshez, a nagyhangú böllérek versengéséhez.

A  böllérspeaker artikuláltan hörgését és a sült hús csábító illatát már a Dunakapu téren arcunkba vágta a szél, és a Nép Leve boldogan nyugtázta, hiba itt nem lesz. Aztán ahogy közeledtünk, egyre fakultak a színek.

A böllérspeaker nem tagbaszakadt, könyékig véres, szörme kucsmás férfiember, hanem egy jóvágású úr volt, aki éppen a mangalicák kialakulásának históriáját ecsetelte a lézengő győrieknek.

A tenyésztői emlékezet szerint a mangalicákat az Úristen akképpen formálta hungarikummá, hogy korábbi századokban a disznóvásárokra érkező szerb kondák és kondások a Bakonyban szálltak meg, és megesett, hogy ezek a szerb, dús szőrzetű disznók nem egyszer hágtak magyar, csupasz és rózsaszínű disznókkal. A Bakonyban maradt magyar kocák, pedig valami szőrős, göndör, ritkás, de hosszú szőrűt ellettek. A gazdák nagyon megrémültek ezektől az ördögfattyaktól, de kidobni nem akarták őket, inkább felnevelték. Aztán pedig kísérletezni kezdtek, és addig-addig próbálkoztak, míg a lényt el nem nevezték mangalicának, és azt mondták rá, ősi magyar fajta.

Na, ebből egy darabot sem láthatott a nagyérdemű, sőt böllérszerűre is csak a Nagycsaládosok Egyesületének sátránál akadtunk. Más egyéb disznóra pedig egyáltalán nem, leszámítva egy nyársra szúrt sovány malacot.

 Ez volt az egyetlen malac a vidéken

A teret a rendezők úgy gondolták el, hogy a nép majd középen, a sörpadokon lakmározik körülvéve az árusokkal, de a sörpadok megközelíthetetlenek voltak a sártól, és a rendezők közül senkinek sem jutott eszébe semmi eredeti, hogyan szüntessék meg a dagonyát. Igaz, nem is kellett, mert leginkább kürtöskalácsot és sajtot lehetett enni, ahhoz meg nem kell sörpad.

A rendezvény leglátogatottabb pontja a nagycsaládosok standja volt, ahol legalább 10-en is álltak. Itt még láthattunk vért, bár az asszonyság szicíliai köténykéje akár egy olasz maffialeszámolás utolsó jelenete is lehetne, amikor is az ellenséges családtagot éppen visszatöltik saját bőrébe.

Ez a jelenet is könnyen félreérthető: két ügyes kezű fiatalember éppen a kolbásztöltőből barkácsol egy vállról indítható rakétát.

A rendezvény legszánalmasabb eleme azonban mégiscsak az autentikus baromfiudvart bemutató installáció volt. Az ötletgazdának sikerült egy mini gémeskutat ötvözni raklapokból összetákolt labirintussal, amelyben egy  szalmával kitömött zsákból készült disznóra egy nyulat és két gyöngytyúkot eresztettek rá.

Ez az installáció úgy végig vert a Nép Levén, hogy több szót már nem is talált.

Azonban mégis igyekszünk biztató hangon zárni bejegyzésünket: üzenjük a szervezőknek, hogy a rendezvény pozitív tartalma az, hogy jövőre van hová fejlődni, a rendezvény nem játszotta ki az összes aduját, de magunk közt szólva idén a nulla elérhetetlen távolságnak tűnt.

Számítógép-adományokat vár a Mátrix Közhasznú Alapítvány, hogy tehetségtámogató programja keretében pályázat útján idén is tudjon számítógépeket ajándékozni rászoruló gyerekeknek.

A programra olyan gyerekek jelentkezését várják, akik 10-14 évesek, két vagy több kiskorú testvérük van, tanulmányi átlaguk eléri a 4,5-öt, otthonukban nincs számítógép, a család egy főre jutó jövedelme pedig a létminimum, azaz 71 736 forint alatt van.

Úgy lehet benyújtani a pályázatot, hogy a szülő vagy a gondviselő nyilatkozik a hátrányos helyzetről és a család létszámáról.

A jelentkezéseket 2012. július 11-ig várják a "Számítógép Álom 2012", Mátrix Közhasznú Alapítvány, 6701 Szeged, PF: 929-es címre. 

A cégek és a magánszemélyek felajánlásaikat a matrix@zug.hu e-mail címre tudják elküldeni. A programban csak működőképes számítástechnikai eszközöket lehet ajándékozni. A pályázati kiírás részleteiről a ww.matrix.zug.hu weboldalon tájékozódhatnak az érdeklődők.

Egyáltalán nem jelent semmilyen különös kihívást, ha az ember ismert sajtótermékek nevét bemondva készít interjút egy tüntetésen. Azt sem tekinthetjük valami nagy was ist dasnak, ha valaki PRESS feliratú, világítós, kukásmellényben állat jó képeket és felvételeket készít.

A nép leve természetesen elismeri a sajtó ilyetén teljesítményét, de nem ájuldozik. A nép leve teljesen ismeretlenül, komoly szorongásokkal érkezett erre a tüntetésre, hogy elkészítse működése első videós anyagát. És elképzeléseiben nem is kellett csalódnia: a nép leve nem mert megkérdezni senkit sem, nem jutott az első sorokban állók közelébe, a színpadról nem is beszélve! Csak a hátsó sorban szorongott, nem mert együtt kiabálni a tömeggel, nehogy elrontsa a felvételt.

Azonban mindezektől függetlenül érdekes mondatokat sikerült kameravégre kapnia, és kicsit romantikázott, és ahogy egy ilyen tüntetésen illik, meg is hatódott. Nézzétek!

 Az írást 1945-ből Márai Sándor naplójából idézzük:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" cimkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, - értsd a de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.

 Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."

Márai akkor írta ezeket, amikor az oroszok megszállásától rettegett a magyar úri középosztály. Nyílván kiírtásról beszélni akkor is, és ma is badarság, és az írás dühe is ma már alaptalan, de mégiscsak sok igazság van a fentiekben.

A nép leve ráadásul úgy látja, hogy a kádárista elvtársak, a maszopos rendszerváltók és holdudvaruk is legszívesebben tudás nélkül érvényesül, és maximálisan igény tart arra, hogy kivételezést élvezzen az élet minden vonatkozásában. Magyarán az akkori nagy kommunisták, később szocializmusépítők, majd aztán "szocdem szellemiségű" rendszerváltók nem megváltoztatták az úri középosztály ingyenélő magatartását, hanem a könnyebb ellenállás felé haladva, maguk is elsajátították ennek minden csinját-bínját.

A nagy kérdés az, hogy a most hatalomra került jobbooldali "egynemzet úri középosztály" vajon új értékrenddel bír?

Amikor Gyurcsány pajtás bejelentette, hogy konvergencia program - haj, emlékszik még arra valaki! -, akkor a nép leve már azt az igét hirdettem, hogy a maradék államháztartási vagyonból, ami ott lötybölődik az országkassza fenekén, mindenkinek alanyi jogon egy teljes év ingyenes pszichológusi ellátást kellene biztosítani. Akkor legalább mindenki egy kicsit tisztába került volna magával, és azzal, hogy valójában mennyire reménytelenül csak magáért felel. Miután mindenki végigülte volna a saját - ahogy az úgymond konzervatívéknál szokás mondani - esztendőnyi Popper-kurzusát, akkor talán érdemes lett volna belevágni abba a bizonyos konvergencia programba, még akkor is, ha gyakorlatilag teljesen gallyra vágta volna ez a pszichoaction az országkasszát. Merthogy utána a teher és annak viselése azért mégiscsak belátható dolog lett volna, mármint a terápián alanyi jogon áteső embereknek.

Akkor például születhettek volna ilyen kijelentések, hogy aszongya, basszus hiszen én nem is vagyok konzervatív értékrendű, mert minden hétvégén segg részegre iszom magam.